E-mail marketing automatizálás: több, mint egy hírlevél
Az igazi érték nem az alkalmi hírlevélben van. Három automatizált folyamat, ami majdnem minden vállalkozásnál megtérül.

Az e-mail lista az egyik legalábecsült eszköz egy kkv kezében: nincs hirdetési költsége minden kiküldésnek, nem múlik egy platform algoritmusán, hogy hányan látják, és azokat éri el, akik valamilyen formában már jelezték az érdeklődésüket. Az igazi érték viszont nem az alkalmi hírlevélben van, hanem abban, ha a levelek automatikusan, a megfelelő pillanatban, a megfelelő emberhez érnek el — anélkül, hogy minden alkalommal valakinek gombot kellene nyomnia.
Miért ér többet az automatizált levél, mint a hírlevél
A hagyományos hírlevél mindenkinek egyszerre megy ki, ugyanazzal a tartalommal, függetlenül attól, hol áll éppen a kapcsolatotok. Egy automatizált e-mail-folyamat ezzel szemben egy konkrét eseményre reagál: valaki feliratkozott, valaki kosárba tett egy terméket, de nem fejezte be a vásárlást, valaki régen nem vásárolt, vagy éppen most vásárolt először. Minden ilyen pillanat más üzenetet igényel, és az automatizálás lényege, hogy ezt az üzenetet pontosan akkor küldi ki, amikor a legrelevánsabb — nem akkor, amikor valakinek eszébe jut egy hírlevelet összeállítani.
Ez a relevancia az, ami a megnyitási és kattintási arányokban is meglátszik: egy jól időzített, az adott pillanathoz illő üzenet rendszeresen jobban teljesít, mint egy általános havi hírlevél, mert a befogadó fejében pontosan az adott téma van elöl. Egy elfelejtett kosár emlékeztetője akkor hasznos, amikor a vásárló még emlékszik, mit nézett — nem két hét múlva egy általános akciós körlevélben elrejtve.
A három folyamat, ami majdnem minden vállalkozásnál megéri
Nem kell tíz bonyolult automatizált szekvenciával indulni. Három egyszerű folyamat lefedi a legtöbb kkv esetében az elérhető érték nagy részét. Az első a üdvözlő folyamat: amikor valaki feliratkozik, az első napokban van a legnagyobb figyelme és nyitottsága — ez az az ablak, amikor bemutathatod, mit csinálsz, milyen problémát oldasz meg, és milyen bizalmat kelthetsz, mielőtt bármit is próbálnál eladni neki.
A második a elakadt folyamatok mentése — tipikusan az elhagyott kosár, de ugyanez a logika érvényes egy be nem fejezett ajánlatkérésre vagy egy megkezdett, de nem véglegesített regisztrációra is. Ezekben az esetekben a látogató már majdnem megtette a lépést, csak valami elvonta a figyelmét — egy jól időzített emlékeztető gyakran elég ahhoz, hogy visszatérjen és befejezze.
A harmadik az elalvó kapcsolatok újraaktiválása — azok, akik régebben vásároltak vagy érdeklődtek, de egy ideje nem léptek kapcsolatba veletek. Ez a szegmens különösen értékes, mert ezek az emberek már ismerik a márkádat, tehát a bizalomépítés lépését már megtették — csak egy jó ok kell nekik, hogy visszatérjenek, nem egy teljesen új meggyőzés.
A szegmentáció, ami nélkül minden levél átlagos lesz
Az automatizálás önmagában nem old meg semmit, ha mindenkinek ugyanazt az üzenetet küldi — csak automatikusan teszi ugyanolyan általánossá, amilyen egy hagyományos hírlevél lenne. A valódi erő abban van, ha a listád tud különbséget tenni a feliratkozók között: ki vásárolt már, ki csak érdeklődött, milyen témák iránt mutatott érdeklődést, mennyi idő telt el az utolsó interakció óta. Ez a szegmentáció az, ami lehetővé teszi, hogy egy meglévő ügyfél más levelet kapjon, mint egy vadonatúj feliratkozó — még akkor is, ha technikailag ugyanaz az automatizált folyamat indítja el mindkettőt.
Egy jól szegmentált, kisebb lista, ahová releváns üzenetek mennek, mindig többet hoz, mint egy nagy, de differenciálatlan lista, ahová minden ugyanaz megy ki.
A gyakorlati kezdés ehhez nem bonyolult: már a feliratkozás pillanatában el lehet kezdeni gyűjteni azt a néhány adatot — miből érkezett, mi érdekelte —, amiből később szegmens építhető, és ez az alapinformáció az, ami a későbbi automatizált folyamatokat egyáltalán relevánssá teszi.
Ha van egy listád, amit eddig csak alkalmi hírlevelekre használtál, nézzük meg együtt, milyen automatizált folyamat hozná a leggyorsabb eredményt belőle.


